Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik nyílászáró valahol.
Néha engedem ugyan, hogy mosolyba öltözve ácsorogjanak a küszöbön,
sokáig a huzatot sem bánom,
sőt élvezem a hűsítő légáramlatot,
átszellőztetem a szobát.
Aztán a bizonytalanságtól dideregni kezdek és már zavar
a
sziluett az ajtómban.
Nem várok tovább.
Odasétálok az ajtószárnyhoz és lassan behajtom.
Talán most végre döntesz…
talán egy mozdulattal megállítod a bezárkózást…
Csak ekkor veszem észre, hogy te már másik irányba nézel.
Csak az árnyékodba kapaszkodtam eddig.
Halkan lenyomom a kilincset és
kizárlak.
Te pedig észre sem veszed.
Namostan!! Ez öllég jó lett. Bizonyos dolgokhoz pediglen-mit Te pontosan értesz- túl...is.
VálaszTörlésRemek írás. Megrázó és szomorú. Bárcsak olyan ember kopogtatna nálad, akit érdemes beengedned!
VálaszTörlés