Nyár

Két karodba vágyom, hol a nyár
bódító illata vár.
Bőröd bársony zsálya-takaró,
borzongó vágyat
ringató.
Csókod mézes hárspora
aranyként hullik
a hajamba.
Hangod édes lehelete
fülembe ül,
tőled távol is
visszhangzik belül.

Bőröm alá simítsd hát
a forró szelet,
hőséget
ígérjen a szemed!

Ízedet szomjazom,
vágyadat éhezem,
hinnem kell,
hogy szerelmet
vétkezem.
Hazudj, ha kell,
csalj és lopj
én meg a te tolvajod vagyok.

Távolodó

nem vagyok süket

hallom a csendet

bőröm alá kúszik

bennem didereg

még őrzöm az édeset

még táncolom a zenét

suttogom édes ígéretét

de érteni akarom, ölelni, követni

lépteit a távolba kísérni

míg árny lesz

egy elharapott mondat

három tintával írt

pont...