hétfő délután
velem utazik egy katicabogár.
Csengőmre ül, s én örülök nagyon,
hogy szárnypirosát csak én láthatom.
Ha északi szél az utunkba kerül,
Zöld kabátom gomblyukába ül.
Onnan kémleli a napfényes utat,
pórázon kutyát, morgó urakat.
Ha a déli szél mögénk kerül,
Potyautasom a vállamra ül.
Onnan kiáltja a szikrázó világba:
„Szálljon bátran, kinek van szárnya!”
A bicikli hegyről lefelé lendül,
Hátán a pötty hét táncra perdül.
Csillogó szárnyát boldogan tárja,
Búcsút int barna alsószoknyája.
