A terem zsúfolásig megtelt. Az első sorokban a királyi
család és az udvar jeles képviselői kaptak helyet. Hátrébb a kevésbé nemesek,
de még pénzesek. S a társadalmilag nem túl megbecsült, egyszerű emberek a
karzaton tudtak letelepedni.
A padsorokkal szemben, a királyi tanács pulpitusának háttal
vörös uniformisukban délcegen feszítettek a katonák. Köztük földig érő köpenyben
néhány varázsló állt, jó okkal.
Amikor az oldalajtón, őrei gyűrűjében belépett a vádlott, a
terem elcsendesedett. A katonák kardot rántottak, s a csillogó pengék hegyét
kesztyűs kezükben tartva határozott harckészültségbe álltak. A varázslók köpönyege
alól előbújtak a mágiát birtokló kezek.
A gonosz királynő korona és drága kelme nélkül is fenséges
volt. Haja szorosan hátrafogva, arcán félmosoly. Pillantása nem kevéssé volt
hátborzongató, mint amikor hatalmának teljében volt. Egészen pár hónappal
ezelőttig.
-Álljanak fel! - zendült egy határozott hang, s a királyi
tanács kilenc tagja bevonult a terembe. Mágusok és jogdoktorok közösen
kellett döntsenek a királynő ügyében.
-Gonosz Királynő! - szólt a tanács főbírája. - A vád Ön
ellen felségárulás, hatalommal való visszaélés, gonosz varázslat használata és
hogy meggyilkolta a trónörökösnőnket. Többször is. Beismeri a vádakat?
-Igen. - A vádlott szavai nyomán izgatott moraj támadt a
teremben. - Ám vannak enyhítő körülmények, melyeket a tisztelt tanács elé
kívánok tárni.
-Kénytelenek vagyunk Önnek megadni ezt a lehetőséget.
-Ebben az esetben kérem, engedélyezzék komfort mágia
használatát a teremben.
A tanács tagjai rövid megbeszélés után bólintottak. A
legidősebb varázsló azonban szólni kívánt:
-Gonosz Királynő! Figyelmeztetem, hogy a tiltott mágia
használata azonnali, helyszíni kivégzést von maga után. Felesleges visszaélnie
a jóindulatunkkal.
A vádlott, egyben védő, kecses meghajlással jelezte, hogy
tudomásul vette a figyelmeztetést.
-Szeretném tanúnak szólítani megboldogult királynőnk
komornáját! - zengett a határozott bejelentés, s abban a pillanatban a tanúk
székében megjelent egy hajlott hátú, idős asszony izgatottan tördelve a kezét.
Nehezen, de végül megértette, milyen erő és miért repítette ide kis szobájából.
A királynő egészen közel lépett a tanúhoz, a szemébe nézett.
-Felismer engem?
Az öreg komorna először azonnali nemet intett, majd lassan
kiült arcára a felismerés.
-Hát persze! Maga volt a gyógyfüves, aki segített a
királynőnek! - a terem felhördült a döbbenettől.- Egy kosárnyi füvet hozott, de
furcsa módon senki nem főzött belőlük levet. Azóta sem tudom, hogy csinálta...
-Tisztelt Tanács! Kérem engedélyezzék az emlékeim
kivetítését!
A bírák a varázslókhoz fordultak, gyors kérdések után az
őrködő mágusok egyike egy nagy tükröt varázsolt a terembe. Jól látható volt
mindenki számára. A vádlott a halántékához emelte bal kezét, majd mintha egy
madarat eresztene szabadon, gyengéden a tükör felé tessékelte azt, amit a
tenyerében tartott. A tükör ezüstfénnyel felvillant.
A királynő a hálószobájában ücsörgött. Reggelije
érintetlenül aszalódott az ezüst tálcán. Szürke arcszíne napok óta tartó
szobafogságról tanúskodott. Kedvetlen és ideges volt. A szolgák csak a legvégső
esetben merészkedtek a közelébe. Halk kopogás után egy fiatal lány lépett be az
ajtón mosolygósan. Az erdei népek öltözékét viselte, lábbelije is fekete
földtől volt nehéz. Karján fonott kosár, roskadásig rakva illatozó növényekkel.
-Felséges királynőm! Segíteni érkeztem. Az erdő népének
minden tudását hoztam magammal. Ha rám hallgatsz, pár hónap múlva trónörökössel
ajándékozhatod meg uradat.
-Ugyan, mit tudhat egy parasztlány? A világ minden
tájáról jártak itt tudós férfiak, javasasszonyok, mégse segített senki a bajunkon.
-Mert Felségedet nem meggyógyítani kell. Meg kell tanulja,
hogyan gyújthat szerelmet férje megkeseredett szívében. Hisz férfi nélkül nehéz
volna anyává lenni. - mondta a leány, s mielőtt még a királynő kikérhette volna
magának a sértést, a kosár füvet találta az ölében. Az illattól megnyugodva
beszélgetésbe elegyedett a leánnyal. Megegyeztek abban, hogy a lány és a füvek
pár napig a palotában maradnak. A kisbaba megszületése után pedig a titokzatos
lány egy kívánságát teljesíteni köteles a királynő. A szerződést vérrel
pecsételték meg.
A tükör ekkor elsötétült. Minden szempár a vádlottra
szegeződött. A tanács tagjai feszült beszélgetésbe kezdtek. Végül a főbíró a
királynő felé fordult:
-Egy kikezdhetetlen szerződés megkötését láthattuk. De mi
volt a kívánság?
-A királynő áldott állapotba került. A segítségemmel. Kilenc
hónapig lestem minden kívánságát. Füvekkel, levekkel óvtam gyermeke egészségét,
hogy a legjobb időszakban jöhessen világra. Nem így történt. Túl korán
született meg. Nem tudtam megakadályozni. Ahogy a királynő halálát sem.
-De mit
akart? Mi volt a kívánság, amely nem teljesülhetett?
-A hercegnő túl korán jött a világra. Nem teljesítheti be sorsát. A szerződés így semmissé lett.
-Királyságunk trónörököseként jobb sorsra volna tán érdemes?
-Ugyan már! Hófehérke boldogabb volna parasztlányként.
A terem falairól a felháborodás visszhangzott.
„Felségsértés!” „Átkozott...” „Hogy merészeli!”
-Talán a vádlott megfeledkezett arról, kiről beszél ilyen
sértően.
-Nem tisztelt tanács. Bárkinél jobban ismerem Hófehérkét.
Ott voltam minden lépésénél. Ott kellett lennem. Az én felelősségem volt
megakadályozni a baleseteket. Mert csak én tudom, mire képes. A leendő királynő
olyan varázserővel jött a világra, amelyet senki elképzelni sem tud. Ám nincs
tisztában az erejével, ahogy sok más dologgal sem.
-Azt akarja talán elhitetni a tanáccsal, hogy Hófehérke
varázsló?
-Nem. Nem varázsló, csak birtokolja az erőt. Ám sosem
tanulhatta meg azt irányítani.
-Hogy érti ezt?
-Sajnos felfoghatatlanul buta szegény.
Ekkor többen felálltak, kiabáltak, ordítoztak. A Gonosz
Királynő őrei lincseléstől tartva a vádlottat kellett védjék. Hosszú percekig
nem sikerült rendet teremteni. Végül a varázserő elcsendesített mindenkit.
-Tisztelt tanács! Hihetetlennek hangzik tudom, de minden
cselekedetem arra irányult, hogy Hófehérkét és környezetét megvédjem. Hogy a
királyság egysége ne szenvedjen csorbát.
-Talán tagadja, hogy rongyos ruhákban járatta és dolgoztatta
szegény árvát?
-Képtelen volt elviselni a selyem és a drága kelmék érintését.
Hisztériás rohamot kapott tőlük. A tanítóitól pedig rendszeresen leszökött a
konyhalányok közé vagy a madarászhoz. Állandóan a galambokon járt az esze.
Egyszer fel is robbantotta az egyiket.
Némán ordítozó, öklöt rázó emberek tömege hadonászott a
teremben a kijelentésre.
-S azt tagadja-e, hogy a királyi vadászt bérelte fel
Hófehérke meggyilkolására? Hogy a szívét kérte bizonyítékul?
-Éveken át másból sem állt az életem, mint a
királykisasszony vigyázásáról. Belefáradtam. Se alvás, se nyugodt étkezés. A
szexről ne is beszéljünk. A vadász kitartóan csapta nekem a szelet.
Kétségbeesésemben megpróbáltam végleg megoldani a problémát. Mert varázserő nem
fog a királylányon.
-Ha ez igaz, miért akarta becsapni a vadász egy vadkan
szívével? Ő, aki gyengéd érzelmeket táplált Ön iránt?
-Bepróbálkozott. Hosszú hónapok vágyakozása után talán ez
érhető. De átláttam rajta.
Az egyik katonának csörömpölve esett a kőpadlóra a kardja.
-És a törpék házába miért ment el többször is?
Megszabadulhatott volna a terhes felelősségtől.
-Szegény törpék maguk üzentek nekem, hogy rettegnek a saját
házukban. Ha gondolják, megmutathatom az egyik tükörüzenetet. - mondta a
vádlott és már villant is a fény.
-Királynő! Kérem, segítsenek nekünk. Vége a nyugodt
életünknek. Alig van már ép bútorunk, napok óta nem alszunk... - mondta az
egyik szakállas törpe kétségbeesve.
-Ez azt hiszi, hogy tud főzni! Kuka majdnem belehalt a
levesébe! - kiabált be a vonalba egy másik.
-Állandóan énekel és az állatokkal beszélget.
-Már azok is félnek tőle. Pár napja az égbe repített egy
kisnyuszit. - szólt a háttérből egy remegő hang.
-Állandóan virágot szed, nem lehet kibírni a házban...
ááápciii...
Ekkor nagy robajlással, a kép darabokra esett, mintha egy
bútordarab zuhant volna a tükörbe.
-Az utolsó Hapci volt. - mondta a királynő sajnálkozva és
fejét csóválva.
-A szorító öv, az altatóval átitatott fésű és a kábító alma
is csak azt a célt szolgálta, hogy Hófehérkét hazaszállíthassam. Megmentve
ezzel a törpéket és az ártatlan faunát.
A döbbent csendet kihasználva folytatta.
-Be kell látniuk Hölgyeim és Uraim, tisztelt tanács,
rengeteg munkám volt abban, hogy a királylányról, Hófehérkéről ennyire hízelgő
kép alakuljon ki a köztudatban. Szeretett hercegnőjük sajnos nem képes az
országot irányítani. Boldog lehet, a királyi vérvonal fennmaradhat, ha
gyámságom és gondos odafigyelésem továbbra is lehetővé teszik. Felelősséggel
tartozom e gyermekért, mintha a sajátom volna.
-Nem értem! Miért tették a törpék őt az üvegkoporsóba? -
motyogta az egyik magáról megfeledkező katona félhangosan.
-Szegények azt hitték valóban halott.
-S ki volt a hős férfiú, aki szerelmes csókjával
felébresztette a hercegnőt? - kérdezte a főbíró izgatottan.
-Tisztelt tanács! A vadász azóta is reménykedik...
