Nem mindig rohant az idő. Életünk kezdetén, gyermekként még gyengéden bánt velünk. Eleinte csak türelmesen kísért, figyelte, ahogy botladozva járni tanultunk. Aztán már a kezünket fogta, amikor először mentünk iskolába.
Most? Felkap a hátára és kíméletlenül száguld velünk az ismeretlen felé.
Amióta gyermekeim vannak, rendszeresen kapom magam azon, hogy hitetlenkedve nézem a lányokat. Bármilyen nehéz is volt, visszasírom a bölcsis-ovis korszakot.
Bizony kedves, gyakorló anyukák! Egyszer még ti is bánni fogjátok, hogy a gyerekeitek önállóbb, ügyesebb, megbízhatóbb verziójáról ábrándoztok. Most fárasztó! Fizikailag kipurcantatok a rohangálásban, a pelenkázásban, az eszik-nemeszik-miteszik kérdéskörben. Talán most ti is úgy érzitek, hogy a saját életetek, mi több a saját gyereketek börtönében éltek. Nincs idő egy jó fürdőre, a reggeli frizura nem szükséges, s már fel sem tűnik, hogy büfis vagy maszatos ruhában mentek a játszótérre. Ez a korszak hamarabb elmúlik, mint hinnétek.
Az is igaz, hogy utána jön 4-5 nyugodt és kiegyensúlyozott év, amikor a gyerkőc már ügyes, okos, még kedves és érdeklődő. Persze, ha eközben megérkezik Kistesó, sokat nem érzékeltek belőle... De akkor is: tessék kérem kiélvezni! Mert most jön majd a neheze!
A kiskamaszkor beköszöntével bonyolódik az ügy. Már nem kell rohangálni utánuk, nincs kakis pelenka, fizikailag erőd teljében vagy, de lelkileg... Az addig kedves és tüneményes gyermeked, mogorva, szótlan és dacos lesz. Eljön majd az idő, amikor örülni fogsz, ha duzzogva az orrodra csapja az ajtót. Sőt, te magad is szeretnél egy saját szobát, ahonnan kizárhatod őket. A korábban okos, jól tanuló utódról kiderül, hogy nem jó minden tantárgyban, már nem érdekli minden tantárgy, sőt talán már semmi sem érdekli. A pár éve még túlmozgásos, perpetuum mobile hirtelen akut restség tüneteitől szenved, fájdalom számára minden mozdulat, amit csak súlyosabbá tesz a körülbelül 90 százalékos halláskárosodás is, ami miatt 60 perc az átfutása egy-egy kérésnek. Örülhetsz, ha a kutya után nem kell még neked takarítani!
Szóval kedves Gyakorló Anyukák, élvezzétek ki minden percét a bölcsis-ovis kornak! Örüljetek a századik "miért?"-nek! Adjatok hálát minden hosszú élménybeszámolóért! Élvezzétek az együttlétet és soha, de soha ne siettessétek az időt!
Nincs szüksége biztatásra!
 |
| Luca 2012-ben (fotó Szabó Endre) |
 |
| Réka 2012-ben (fotó Szabó Endre) |
Ezek a képek egy öt évvel ezelőtti hóvirágvadászaton készültek. A lentiek pedig 2017. március 15-én. A nagyobbik persze szívesen állt kamera elé. A kicsi viszont már inkább kezelte a fényképezőgépet.
 |
| Réka-fotó |
 |
| Hóvirág Lucával |
Egyenesek. Egyformák. 
