Közöny

a közöny - durva kötél
árulásod rostjai
csuklóm köré
égetnek jelet
már nem érintelek
most elvakítva
a sarokban állok
számra fémízű tenyered
rozsdát pecsételt
nem kellek
torkom visítja a csendet
nem harcolok
üres vagyok
mint olcsó kacat
padlót fogok