2017. június 2., péntek

Napfürdő



felettem az izzó kék remeg
olvad rajta hűs felhősereg
tikkadok

csukott szemem mögé
narancs-színt éget 
fény

hátam alatt szorgos a föld
hangyák menetben hordják
a boldog nyarat

a déli nap súlya alatt
pihegve lüktet 
a kerti tánc

vizet kutat szomjas darázs
de sehol a zúgó szárnyalás
néma csak


virágok fejüket nyújtják
a meleg sugarat kívánják
isszák

bőrömön még egyetlen hűs csepp
esküszik szerelmet
s felforr

sóhajt csókol egy utolsót
s hirtelen illan el

elhal

3 megjegyzés: